Mit jelent a jóllét – és miért fontosabb a sajátunk, mint hinnénk

Mert a kutatásokból valójában az derül ki, hogy a jólléted nem ér véget nálad. Hanem továbbterjed. Megváltoztatja annak a helyiségnek a hangulatát, ahová belépsz, a beszélgetés közben nyújtott figyelmed minőségét, az azok iránt tanúsított türelmedet, akiknek rossz napjuk van. Az, ahogyan érzed magad (a testedben, az elmédben, a lelkedben), nem privát téma. Hanem kapcsolati kérdés.

A Rituals filozófiája, hogy a jóllét kisebb dolgoknál kezdődik, mint ahogy a legtöbben gondolják: azoknál a hétköznapi pillanatoknál, amelyek fölött hajlamosak vagyunk átsiklani. Egy lassú, forró zuhanyban. Abban az illatban, amely a munkából a pihenésbe történő átmenetet jelzi. Azokban az apró örömökben, amelyek mindennap jelen vannak, és arra várnak, hogy észrevegyük őket. Ha elég sok ilyen figyelmen kívül hagyott pillanatból hozol létre valami tartalmasat, akkor valami megnyugszik benned. Ebben a cikkben azt szeretnénk feltárni, hogy mi történik ezután, és ki más profitál még abból, amikor eljutsz ide.

Mi is az a jóllét?

A jóllét azon szavak közé tartozik, amelyeknek a jelentése annál jobban kibővül, minél többet foglalkozunk vele. „Összetett és folyamatosan változó fogalom – mondja Eloise Skinner egzisztenciális terapeuta és író –, de a fenntartható személyes jóllét általában olyan állapot, amely hosszú ideig fennmarad, és alapként szolgál akkor is, amikor a mindennapok hullámvölgyei kihívások elé állítanak minket.”    Lauren Lepley traumatudatos szomatikus terapeuta szerint a jóllét egy olyan állapot, amelyben az ember kellemesen érzi magát, egészséges és boldog, bár – és ez döntő fontosságú – „ez nem egy célállomás, hanem egy folyamatos út, amely rendszeres odafigyelést és erőfeszítést igényel.” Ehhez kapcsolódó hasznos fogalom az aleafia, amely egy arab szóból származik, és azt jelenti, hogy valakinek jó a fizikai és mentális egészségi állapota. Ez nem egy elérendő cél, hanem egy állandó odafigyelést igénylő állapot.

A legpraktikusabbnak az tűnik, ha a jóllétet alkotóelemeire – mentális, érzelmi, fizikai és társadalmi – bontjuk. De fontos a felismerés, amely teljesen felülírja ezt a keretezést, miszerint ezek nem különálló kategóriák, hanem összekapcsolt rendszerek, és amit az egyikben teszel, az áthullámzik az összes többibe is. A hullámzás ott kezdődik, amikor jobban észreveszed a mindennapjaidban már jelen lévő apró örömöket, amelyekre általában nem figyelsz fel.

Ezért nem önzés az önmagunkról való gondoskodás

Az öngondoskodás ellen felhozott kulturális érvek (miszerint ez önmagunk kényeztetése, önmagunkba merülés, luxus) félreérti, mi is történik valójában, amikor önmagunkról gondoskodunk. Azt feltételezi, hogy ennek előnyei a testünk határainál végződnek. Pedig nem így van.    Tekintsünk a test–elme–lélek hármasra nem csupán személyes egészségügyi keretként, hanem társadalmi keretként is:    A kiegyensúlyozott test türelmesebb. Amikor kipihent, jól táplált és fizikailag kellemes állapotban vagy, hozzáférsz azokhoz a részeidhez, amelyek képesek elviselni a mások okozta kellemetlenségeket: a lassú kollégát, a nehéz beszélgetéseket, a gyereket, akinek éppen a legrosszabb pillanatban van rád szüksége.    A tiszta elme jobban figyel. A mentális jóllétbe – Lepley definíciója alapján – beletartozik „a pozitív szemlélet, a stressz kezelésének képessége és az irányítás érzése.” Amikor ez az alap stabil, már nem a saját belső zajod kezelésére fordítod a kognitív kapacitásodat, hanem valóban meg tudod hallgatni a többi embert.    A gondozott lélek mélyebb empátiát érez. Az érzelmi jóllét (az a képesség, hogy felismered és kifejezed az érzéseidet, kezelni tudod a stresszt, és egészséges kapcsolatokat tartasz fenn) nem abból fakad, hogy többet gondolkodsz az érzéseiden. Hanem abból, hogy kellően következetesen gyakorlod az önmagad iránti együttérzést ahhoz, hogy ezt kifelé is kiterjeszthesd. Csak abból adhatsz, ami neked is van.    Ezért az önmagadról való gondoskodás az egyik legkevésbé önző dolog, amit tehetsz. A legközvetlenebb értelemben véve ezzel készülsz fel másokra.

A hullámhatás

A felnőttkori fejlődésről szóló harvardi tanulmány – amely a valaha végzett leghosszabb ideig tartó kutatás az emberi boldogságról – megállapította, hogy a hosszú távú jóllét legfontosabb tényezője a kapcsolataink minősége. Nem a társadalmi státuszunk. Nem az elért eredményeink. Nem az egészségünk önmagában. Hanem a társas kapcsolataink.    Eloise Skinner rávilágít arra, amit gyakran figyelmen kívül hagyunk, amikor ezt az eredményt idézzük: „A jó kapcsolatok alapvető fontosságúak lehetnek az általános jóllét érzésének kialakításában, és itt nem feltétlenül hagyományos családi vagy párkapcsolatokra kell gondolni. Hanem akár alkalmi kapcsolatokra is: azokra, akikkel együtt önkénteskedsz, akikkel közös a hobbid, vagy akikkel szakmai kapcsolatban állsz. Mindez hozzájárulhat a társadalmi jóllét érzésének kialakulásához.”    Más szavakkal: a tanulmány nem csupán azt mutatja meg, hogy a jó kapcsolatokkal jobb közérzet jár. Hanem azt is, hogy a befektetés kétirányú. Amikor jól viselkedsz (kiegyensúlyozott és nyitott vagy, és jelen vagy a pillanatban), olyan ember leszel, akitől másoknak is javul közérzete. Forrás leszel, nem csupán befogadó.    A belső harmónia külső harmóniát teremt. Nem metaforikus értelemben. Hanem mechanizmusként.

Uukumwe: az összetartozás gyakorlása

Ha a test–elme–lélek utazásnak van célállomása, az akkor érkezik el, amikor a saját harmóniád teret ad másokénak.    Az uukumwe szó a namíbiai ovawambo közösségből származik, és a jelentését a legtöbb nyugati nyelv nehezen tudja egyetlen szóval kifejezni: az együttlét mint megélt állapot, és nem csupán vágyakozás. A szó azt a jelentést hordozza, hogy nem különálló lények vagyunk, akik alkalmanként keresztezik egymás útját, hanem egymással összekapcsolódó lelkek, és hogy a kapcsolataink minősége belső életünk minőségétől függ. Igazán jól lenni azt jelenti, hogy elérhetőek vagyunk. Jelen vagyunk. Valóban odafigyelünk másokra. Képesek vagyunk anélkül elfogadni mások tapasztalatait, hogy a korrigálás, a figyelemelterelés vagy az eltűnés lenne a célunk.    Ez az a jóllétről alkotott elképzelés, amelyre törekszünk. Nem egy tökéletesre optimalizált egyén, hanem olyasvalaki, akinek belső egyensúlya a körülötte lévőket is stabilabbá teszi. Erre van szükség az összetartozáshoz, és ezt építi csendesen az önmagunkról való gondoskodás őszinte gyakorlása.

Nézz szét az Uukumwe kollekció darabjai között[link to Uukumwe collection page]

Ezzel kezdjük: a három pillér

Test: alvás, mozgás, táplálkozás, a szabadban töltött idő. Az alapok egyszerűnek tűnnek, mert azok is, és mert fontosabbak, mint bármi, ami rájuk épül.

Elme: tudatosság, meditáció, reagálás helyett válaszadás. Lepley tanácsa: „állj meg, és gondolkodj el, mielőtt cselekszel. Ha lehetséges, válaszolj ahelyett, hogy pusztán reagálnál.” Meditációkból álló kollekciónk jó kiindulópont.

Lélek: Kapcsolatok amelyek értelmet adnak és visszavezetnek önmagadhoz. Rendszeresen figyelj magadra: ne csak arra, hogyan érzed magad, hanem arra is, hogy ápolod-e azokat a kapcsolatokat, amelyek fontosak a számodra.