Ezt jelenti valójában a divatszó – Az öngondoskodástól az önmagaddal való gyengéd törődésig

In solchen Momenten ist unser erster Impuls in der Regel, uns zu beeilen: die Arbeitsplatte aufräumen, Nachrichten beantworten, den Tag irgendwie schon in Angriff nehmen, bevor er richtig begonnen hat. Wir sind oft darauf fixiert, Produktivität zu priorisieren – alles andere ist wichtiger als wir selbst. Was wäre, wenn Sie die Dinge einmal anders machten?

Wenn Sie an diesem hektischen Morgen innehielten, statt sich direkt in die Aufgaben des Tages zu stürzen? Wenn Sie sich einfach kurz an die Arbeitsplatte lehnten, aus dem Fenster schauten oder einen Schluck Kaffee tränken? Keine Aufgaben. Kein Scrollen. Keine mentale To-do-Liste. Nur Sie, Ihr Körper und Ihre Atmung. Und für einen Moment achten Sie darauf, wie Sie sich gerade fühlen, bevor Sie weitermachen.

Selbstfürsorge oder Selbstpflege (und warum das wichtig ist)

Diese kleine Pause ist eine Form der Selbstpflege. Es ist ein Gefühl, das Sie vielleicht aus dem Urlaub kennen: diese ruhigen Momente am Ende des Tages, in denen man nichts mehr zu erledigen hat und nichts mehr dringend tun muss. Es geht darum, auch im Alltag solche Momente der Ruhe zuzulassen – selbst wenn es nur eine Minute während eines hektischen Morgens ist.

Studien der Psychologin Patricia Albulescu zum Thema „Mikropausen“ zeigen, dass kurze Pausen im Laufe des Tages dem Gehirn helfen, sich von geistiger Anstrengung zu erholen und die Konzentration wieder herzustellen. Anders gesagt: Sich einfach einen Moment Zeit zu nehmen und in sich selbst hineinzuhorchen, ist kein Luxus, sondern hilft bei der Regeneration.

„Selbstpflege findet im Alltag statt, in den kleinen Momenten zwischen allem anderen.”

Sok szó esik az öngondoskodásról: legyen az egy habos fürdő, egy jógakurzus, egy vasárnapi lustizás. És bár mindennek valóban helye van az életünkben, az önmagunkkal való gyengéd törődés kicsit másképp működik. Nem valami olyasmi, amit időnként beütemezünk vagy megjutalmazzuk vele magunkat. Az önmagunkkal való gyengéd törődés a nap folyamán végig jelen lévő kapcsolat önmagunkkal. Nem igényel újfajta rutint vagy életmódváltást. Leginkább apró, a többi teendő közé beékelődő hétköznapi pillanatokban kerül rá sor.

Az önmagunkkal való gyengéd törődés mindenkinek mást és mást jelent. Egyeseknek valami egyszerű dolgot például, hogy korábban mennek aludni. Másoknak az a pillanatot, amikor ráébrednek arra, hogy kezdenek túlterhelődni: a hektikus munkanapokkal, a nem szűnő szülői feladatokkal, a folyamatosan pörgő elméjükkel vagy az olyan napokkal, amikor minden félremegy egy kicsit.

Bármi is billent ki minket az egyensúlyunkból, fontos szünetet tartanunk. Egyszerűen fogalmazva: önmagunk táplálásának az a lényege, hogy odafigyeljünk magunkra, és engedjük, hogy ez irányítsa a további lépéseinket.

A testünk tudja először

„Ezt gyakran a döntéseink tempójából érezhetjük – mondja az amszterdami székhelyű, öngyógyítással foglalkozó tanácsadó, Amy Maxwell. – Ha sürgősségi alapon, másokra reagálva vagy enyhe pánikban hozunk döntéseket, akkor az intuíciónk helyett jó eséllyel az idegrendszerünk reagál. Amikor összhangban vagyunk magunkkal – még ha a döntés maga merész vagy kissé ijesztő is –, akkor a döntéshozatal után is kiegyensúlyozottnak érezzük magunkat.”

A fizikai összhang hiánya kevésbé nyilvánvaló formában is megjelenhet: felületes légzés, rossz alvás, állandó fáradtság képében, vagy úgy, hogy akkor is igent mondunk, amikor a testünk halkan nemért esdekel. „Mindig a testünk tudja először – teszi hozzá Amy. – A kérdés az, hogy hallgatunk-e rá.” Ő maga egy egyszerű módszerrel nyeri vissza a nyugalmát. „Amikor sietnem kell vagy elborítanak a teendők, szünetet tartok két lélegzetvétel között. Hosszú belégzés után lassabb kilégzés következik. Ettől vissza tudok térni a pillanatba.”

„Mindig a testünk tudja először. A kérdés az, hogy hallgatunk-e rá.” – Amy Maxwell

Kezdjük kicsiben: így nyerhetjük vissza a nyugalmunkat 60 másodperc alatt

Amikor egy teljes rutinra sincs ideje, Amy egy még rövidebb módszert választ. „Minden reggel próbálom elsőként megajándékozni magam valamilyen aprósággal, és csak utána jöhet mindenki más – mondja. – Ez néha annyit tesz, hogy a kezemet a szívemre téve megköszönöm a testemnek, hogy élek. Néha egy kis mozgást vagy naplóírást jelent. De mindig valamilyen kedvesség az első.”

Az öngondoskodás pillanata gyakran csak akkor érkezik el számunkra, amikor már túlságosan kizsigereltük magunkat. Az önmagunkkal való gyengéd törődéssel megőrizhetjük az egyensúlyt, így nem borulunk ki. Bárhogyan és bármivel elkezdhetjük. Engedjük le a vállunkat, ha észrevettük, hogy felhúztuk. Vegyünk egy mély lélegzetet, mielőtt bekapcsolnánk a laptopunkat. Mondjunk nemet egy nem sürgetően fontos kérésre.

Képzeljük el úgy, mintha a testünk egy halk üzenetet küldene az elménknek. Lehetséges, hogy holnap reggel már meg is halljuk, amikor 07:30-kor a konyhában állva arra várunk, hogy lefőjön a kávé.

Érdemes még ma kipróbálni